�n, �s Toa t�rsaim egy kicsiny kamr�ban �lltunk, v�rtuk azt, aki elvezet majd k�vetkez�, �s �ll�t�lag legvesz�lyesebb k�ldet�s�nkre. Id�t�lt�sk�nt �tkutattuk fegyvereinket �s p�nc�lzatunkat k�rosod�st keresve, �s elmes�lt�k egym�snak kalandjainkat. K�nnyed�n lehetett �gy leplezni aggodalmainkat.
- Egy aranykrist�ly volt. – magyar�zott Onua. – K�b� akkora, mint Pohatu feje, �s a leveg�ben lebegett – ne k�rdezz�tek, hogyan. Azt mondt�k, ne hagyjuk, hogy a f�ldh�z �rjen, �s j� volt, hogy be is tartottuk.
- �s mi�rt? – k�rdeztem.
- A Visorak Sz�ve, ez a neve. – v�laszolt Pohatu. – Elgondolkodt�l m�r, hogyan verbuv�lta a Makuta a hord�t? Csak le kell tenni a krist�lyt a f�ldre, �s mind odagy�lnek k�r�. Nem sz�m�t, hogy hol vannak �pp, vagy milyen messze. Asszem, a munkaad�ink nem akarj�k, hogy a Testv�ris�g egyhamar �sszeh�vja �ket.
- �s veled mi van, Lewa? – mondtam a Leveg� To�j�nak. – Tahu hova k�ld�tt:
- Sehova. – r�nd�totta v�ll�t Lewa. – Valami fura hang felk�ld�tt Mata Nuira – biztos m�r elmentem, mire te oda�rt�l, Gali –, csakis az�rt, hogy fel-m�ly-�ssak egy nap�r�t, �s elvigyem Metru Nuiba.
- �s mit kellett vele csin�lnod? – k�rdezte Tahu, nem lev�ve szemeit a megperzselt p�nc�lj�r�l. Kopaka m�g n�la is rosszabbul festett a kit�r� vulk�nok elfojt�sa ut�ni k�szk�d�s�kt�l.
- Megfogt�l. – mondta Lewa. – Azt mondt�k, hagyjam az Arch�vumban, �gy ott is hagytam. Jut eszembe, miut�n pillant-l�ttam a r�gi sziget�nket, sosem fogom Bohrokra b�zni a lakberendez�st.
- Ideje indulni. – A l�gyan kiejtett szavak egy mator�nb�l j�ttek, aki az ajt�ban �llt. – Hossz� �t el� n�z�nk, �s r�vid az id� a megt�tel�re.
- Hossz� �t hova? – k�rdezte Kopaka. – Lassacsk�n elegem van abb�l, hogy egy �hes k�patk�ny m�dj�ra kell futkosnom tudatlanul.
A mator�n csak mosolygott.
- Nagy megtiszteltet�s �r titeket – l�bat vethettek Artakha sziget�n. Amint meg�rkez�nk, a mesterem fogadni fog titeket… vagy nem… szesz�ly�t�l f�gg. Meglehet, hogy �vezredekben el�sz�r kit�rja el�ttetek er�dje kapuj�t – vagy ak�r gondolkod�s n�lk�l kitilthat titeket �r�kre.
- J� bulinak hangzik. – mondta Pohatu. – Mikor indulunk?
A Nuva Toa k�r�l hirtelen elhom�lyosodott a vil�g. L�t�suk kitisztul�sakor egy elhagyatott tengerparton �lltak a mator�n mellett.
- Indulni? – mondta a falub�li. – Hisz csak most j�ttetek. Sok szerencs�t, Toa…�lj�tek t�l l�togat�sotok Artakh�n!