- Ez �r�lts�g! – suttogta Idris, ki alig b�rta tartani az iramot Sarda m�g�tt. – Meg�lln�l egy pillanatra, hogy meghallgass?
Sarda megr�zta a fej�t.
- L�ttad, mi t�rt�nt odakint. Karzahni el… valamizte Lesovikkot, ezt bizton tudom. Nincs m�s lehet�s�g�nk, mint harcolni vele, �s �pp azt fogjuk most tenni.
A k�t falub�li egyre m�lyebbre �szott a barlangba. Valahol bent az esz�t vesztett Karzahni lapult, minden sorst�rsuk r�m�lma. Vajon a b�tors�g vezette a k�t mator�nt ellene, vagy ink�bb a bolonds�g? Ezt m�g Sarda sem tudta megmondani.
- El ne felejtsd a tervet! – mondta Sarda. – Megtal�ltam az anyagot, amir�l Lesovikk besz�lt, �s �sszecsaptam bel�le egy csapd�t. R�vessz�k, hogy �ld�zz�n minket, belel�p a csapd�ba, �s nyekk!
- Csak ezt rem�lem, neki lesz nyekk – mondta Idris –, �s nem nek�nk.
A barlang sz�j�n�l Lesovikk Toa m�g mindig a lehets�ges elj�vend� l�tom�s�nak foglya volt. Toa csapata, amely a val�s�gban ezredekkel ezel�tt elpusztult, most �jb�l fel�ledt a Karzahni kre�lta hallucin�ci�j�ban. Mind ott voltak – a T�z, a Vill�ml�s, a Hangok, a Vas, K�, Gravit�ci� �s V�z To�ja, akik egys�ge a valaha volt legels� Toa csapat.
Elm�j�ben sok, neh�z k�zdelmekkel �s nagyszer� gy�zelmekkel teli �vezred telt el. Legut�bb egy fagytelusok ostromolta Toa hadat mentettek meg egy messzi szigeten. Egy �jonc Toa, Lhikan, olyan b�tors�gr�l tett tan�bizonys�got a k�zdelem sor�n, hogy Lesovikk a felv�tel�t rebesgette maguk k�z�. Mik�nt k�rben�zett a csatamez�n, Lesovikk tudta, hogy minden rendj�n van az � vil�g�ban.
- Ez nagy muri volt. – mondta mosolyogva Nikila Toa. – Sosem unok bele a kobakok egym�snak koccint�s�ba. H�, n�h�ny fick� azt mondta, legk�zelebb j�rjuk be azt a zyglak vad�szmez�t – te benne vagy?
- Nan�, hogy… - kezdte Lesovikk, majd meg�llt. T�rs�nak szavai egy eml�kezetvillan�st okoztak. A szerint Nikila �s a t�bbiek meghaltak, a r�gen legy�z�tt savas felh� �lte meg �ket… de v�rjunk, ez nem volt rendben. Nem haltak meg, �letben voltak… vagy m�gsem? �s nem az a savfelh� okozta a veszt�ket…
- Zyglak. – mondta hirtelen a Leveg� To�ja. – A zyglak meg�ltek titeket.
- Hogy mi? – k�rdezte Nikila. – Azok a pancserok meg�ltek? Azt �n is megn�zn�m.
De Lesovikk most m�r maga el�tt l�tta, olyan tiszt�n, mint Nikila p�nc�lj�t, a h�rom�g� szigony�t, �s a Lehet�s�gek Maszkj�t. Harcba mentek, nagyon r�gen, de nem egy savas felh�, hanem egy horda zyglak ellen. � l�tta, hogy k�zelednek, de nem reag�lt el�g gyorsan, �s… �s…
Mindegyik csapatt�rsa meghalt. Mind elpusztultak.
Nikil�ra n�zett. A l�ny hom�lyoss� v�lt, darabokra bomlott, ak�rcsak az elme tr�kk, melynek r�sz�t k�pezte. Seg�ts�g�rt k�ny�rg�tt, de Lesovikk er�ltetve �sszecsukta szemeit, �s elfordult. Lehet�s�g�t, hogy seg�tsen rajta, vagy b�rmelyikj�k�n, m�r r�g elmulasztotta.
Mikor ism�t kinyitotta a szemeit, a Veremben tal�lta mag�t. Elt�ntek a bar�tai; elt�nt a j�v�je; �s m�r nem maradt m�s a sz�m�ra, csak a bossz�.