Lesovikk sikertelen�l k�szk�d�tt, hogy megszabaduljon Karzahni l�ngol� l�ncaib�l. Karzahni mosolyg� arca k�zben v�gig ott derengett f�l�tte.
- Ne pr�b�lkozz ellen�llni! – mondta a fogva tart�. – Senki, m�g a legend�s Manas r�kok sem voltak k�pesek megt�rni ezt a szor�t�st.
- Te… nem… eml�kszel r�m, igaz? – mondta Lesovikk. – Nem, szerintem nem is tudn�l – de m�r t�bbsz�r is �sszefutottunk. Sok, sok ezer �vvel ezel�tt volt. Az�rt mentem a birodalmadba, hogy kiszabad�tsam a bar�taimat, akiket egy �r�lt Turaga k�ld�tt oda. A Manas r�kjaid elzavartak, de mindig visszat�rtem… �s mindig kudarcot vallottam. Mire siker�lt �tcsusszannom az �reid k�z�tt, a bar�taimat m�r elk�ldt�k valahova m�shov�, de nem tudtam, hova.
Karzahni nevetett.
- Akkor a kudarc nem �j a sz�modra, Toa. Megnyugodhatsz, mert a mai napi veres�ged nem fog v�ratlanul �rni.
- � nem egy cs�dt�meg! – ki�ltotta Sarda. – M�r – m�r eml�kszem! Eml�kszem, hogy Lesovikk megv�dte az otthonunkat a Rahi vadakt�l, �s minden m�st�l, ami fenyegetett minket… eml�kszek, amikor � �s csapata elmentek, �s nem t�rtek vissza… addig nem, am�g �n mindig ott voltam. � nem egy cs�dt�meg – sosem volt az – � egy h�s!
Lesovikk f�ln�zett a mator�nra. M�r nagyon, nagyon r�gen volt, hogy valaki „h�snek” nevezte �t. A sz� energial�ketk�nt hatott r�. Lesovikk, bevetve minden megmaradt erej�t, megfesz�tette az izmait, �s elpattintotta Karzahni l�nc�t.
- Lehetetlen. – suttogta Karzahni. – T�ged leb�rtak… legy�ztek… elb�d�tottak.
- Val�ban elb�dultam. – mondta a talpra �ll� Lesovikk. – �s el is �multam azon, hogy a te kis f�mgy�r�id k�pesek fogva tartani egy To�t.
Volt valami a veter�n harcos szemeiben, amit�l m�g a nagy erej� Karzahni is elbizonytalanodott. Lesovikk, kimer�lten �s legyeng�lten, m�g mindig �llt, harcra k�sz fegyver�ben a kez�ben, k�szenl�tben.
- �s most, te avas Rahi eb�dmarad�k. – mondta a Leveg� To�ja. – Pr�b�ljuk ezt meg megint!