Lesovikk Toa éppen Karzahni barlangjába akart bemasírozni, amikor egy vörös és kék villám cikázott ki belőle. Nem voltak mások, mint Sarda és Idris, nyomukban az eszét vesztett Karzahnival.
Lesovikk körbenézett. Az összeeszkábált csapda a helyén volt. Mihelyst Sarda és Idris kiértek a barlangból, ő beléjük kapaszkodott, és erőszakosan arrébb lökte mindkettőjüket. A lendületéből csökkenteni képtelen Karzahni meg egyenest a csapdába vágódott, amely rögvest rázárult.
A Levegő Toája már régóta várt e pillanatra. Karzahni most megfizet a matorán elleni bűneiért. De amint Lesovikk rápillantott arra, ami az egykor rettegett uralkodóból lett – a harca során megzavarodott, szánalmas semmiségre –, undorodva elfordult tőle. Többet ő sem tehetett Karzahnival, mint ami már történt vele… életben hagyni nagyobb büntetés, mint megölni.
- Az a Toa, aki mesélt nekem erről a helyről… azt hiszem, Krakua a neve… azt mondta, ha Karzahnit foglyul ejtjük, valaki magával fogja vinni. – motyogta Lesovikk.
- Akárhová viszik, remélem, hogy erősen lekötözik. – mondta Sarda. – De… most mi lesz? Idris és én vízlélegzőkké váltunk – a saját falvunkban sem lakhatunk már többé! Mi lesz így velünk?
Amikor Lesovikk visszafordult, még megpillantotta, amint egy különös alak eltűnik Karzahnival. (Ez a Mata Nui Rendjéhez tartozó Botar volt, akit Lesovikk nem ismert.)
- Gyertek velem! – szólt a Toa.
Majd a két matoránt egy kisebb üregbe vezette, ahol különféle szerszámok hevertek szétszórtan.
- Úgy vélem, ez egyfajta légzőkészülék volt. – mondta a Toa. – Akkor találtam, amikor erre barangoltam. Levegőt nem lehet vele lélegezni, de vízlélegzésre hátha meg tudom szerelni. A gond az, hogy csak egyetlen géphez van elegendő alkatrész.
Idris Sardára nézett, aztán vissza Lesovikkra.
- Vidd csak el, Toa. A világnak szüksége van rád. Két matoránnal több vagy kevesebb nem oszt, nem szoroz.
- Nem tudom, van-e helyem abban a világban, amit én ismerek. – felelt Lesovikk. – Ebben talán találok. És egyébként sem kell sietnem.
- Hát akkor nekem sem. – mondta Sarda.
Mielőtt Idris vitába kezdett volna, Sarda leintette.
- Vidd inkább te, Idris. Menj vissza Mahri Nuiba! Mondd meg… mondd meg nekik, hogy új kalandokra kéltem!
Idris ellenkezni akart, de Sarda szemeiből látta, hogy nem menne vele semmire. Lesovikk, órákon át tartó munkával végül összerakott egy kezdetleges sisakot, amelynek segítségével Idris képes lesz a gépben lévő tengervizet lélegezni. Sarda rövidre fogta a búcsúzóját, Lesovikk mégis látta, mennyire a nehezére esett.
- Most hová fogsz menni? – kérdezte a Toa.
- Veled tartok. – válaszolt Sarda. – Nem tudom, mi mindenen mentél keresztül, de szerintem el kell neked egy barát.
Lesovikk hosszan gondolkodott rajta, aztán lassan bólogatott.
- És egy emlékeztető arra, hogy mi voltam rég… és lehetek talán újból.
A Toa és matorán együtt úsztak el az óceán mélységébe, és mind a ketten ügyeltek arra, hogy csakis előre tekintsenek, s vissza sose.