Bomonga Toa megerősítette szorítását a Tahtorak feje körül, és megpróbálta a földre teperni a szörnyeteget. A Növekedés Maszkja révén Bomonga képes volt majdnem akkorára nőni, mint maga az állat, de a Tahtorak nyers erejével nem vehette fel a versenyt. Azonban tudott egyet s mást az emelőerőről meg a nyomáspontokról, mely tudással a Rahi nem rendelkezett.
A Tahtorak felbömbölve elvesztette lába alól a talajt, és rázuhant Xia kemény talajára. Ami még épségben volt a szigeten, mind megremegett.
- És maradj is ott – morgott Bomonga, miközben Pouks Toa az erejével szilárd kőbéklyókat hozott létre az állat körül.
A hosszan tartó csata során a Kanohi Sárkányt addig ütlegelte a Tahtorak, hogy Norik Toa Rhotukája képes volt lelassítani. A Munkát Kualus Toa fejezte be jeges támadásával. A sárkány most eszméletlenül hevert, és a város déli részének majdnem egészét beborította. Iruini Toa megfogadta a Vortixx tanácsát, és gondoskodott róla, hogy az állat lába ne kerüljön a Magaslat közelébe, nehogy végül felfalja az éhező tereptárgy.
Egyedül Gaaki Toa húzódott félre, az óceánra szegezett szemei vakon meredtek előre. A Hagah Toa már máskor is látta ot ilyennek. A lány fókusza befelé irányult, a Látnokság Maszkjának hála azokat a dolgokat is látta, amelyeket mások nem. Aztán megmerevedett, felkiáltott, és társai felé fordult.
- Jönnek – mondta. – Sok száz számra.
- Sok száz kicsoda? – kérdezte Iruini. Jó barátjának tartotta Gaakit, de a no homályos jóslatai néha azért az idegeire mentek.
- Az árnyak cserkészei – mormogta Gaaki. – A sötétség gyilkosai… háborúra készülnek… a Vortixx népe ellen…
Norik odasétált mellé, és gyengéden leültette Gaakit egy sziklára. Majd letérdelt elé, és suttogva beszélni kezdett hozzá. Időről időre Gaaki bólintott egyet. Pár perc múlva Norik intett egyet Kualusnak.
Noha a Jég Toája már nem Rahaga volt, mégsem vesztette el kapcsolatát a repülő Rahival, se a velük való kommunikáció képességét. Most egy füstölyvnek intett a magasba, aztán egy, a többiek számára érthetetlen nyelven sebesen beszélni kezdett hozzá. Egy pillanat elteltével az ölyv tovaszállt nyugat irányába.
- Hogy van? – kérdezte Pouks Norikot.
- Már rég nem használta a képességét – felelt a Tűz Hagah Toája. – Vagy pontosabban a képessége nem használta ot rég. Sosem megy könnyen.
- Amit mondott: az árnyak cserkészei – szerinted mit jelent?
- Hát nem egyértelmű? – kérdezte Bomonga, összezsugorodva normális méretűvé. – A sötétség cserkészei – Sötét Vadászok.
A füstölyv ezt a pillanatot választotta a visszatérésre, sebesen körözgetett a sziget fölött, és hangosan krákogott. Kualus kettőt bólintott, és odasietett Toa társai mellé.
- Bomongának igaza van, ha jól értettem – mondta. – Szárnyas segédem hajókat lát közeledni, olyan sokat, hogy a hullámokat is eltakarják. És a legénységük fel van fegyverezve, barátaim… ez egy harci flotta ám.
Iruini ekkorra felmászott a városban megmaradó ormok egyikére.
- Egy pont a madárkának – kiáltott le. – Társaságunk van. Megcsekkolom őket!
- Iruini, várj… - kezdte Norik.
- Ugyan mire? – felelt mosolyogva a Levegő Toája. – Több ezer évet töltöttem el Rahagaként – végre ismét akcióban vagyok, és imádom!
Iruini a Gyorsutazás Maszkját használva egy szempillantás alatt teleportálta magát az oromról a közelgő hajóhad zászlóshajójára. A fedélzeten találta magát, két erőteljes kinézetű alak társaságában. Azonnal köré özönlött egy maréknyi fegyvert hordó harcos.
- Kik vagytok? – kérdezte Iruini. – Mi ügyetek van ezeken a vizeken?
- Mi ügyem? – kérdezte viszont az egyik lény. – A dolgom a profitszerzés, mely profit túlságosan rég elapadt. És te ki lennél?
- Iruini Toa vagyok. A barátaimmal épp most vittünk véghez egy küldetést Xián. A sziget fele közben le lett tarolva, és hadd találjam ki – ti a másik felét akarjátok letarolni.
- Az én nevem az Árnyékos – jött a felelet –, a Sötét Vadászok vezére. Mellettem áll hűséges hadnagyom, Ősi. Előttem meg egy roppant ostoba Toa, ha azt hiszi, képes lesz közém és a célom közé állni.
Iruini rá sem hederített a gúnyra.
- Ha Xiát akarjátok kirámolni, édeskevés ellopnivaló maradt még rajta.
- Kirámolni? – ismételte az Árnyékos, tettetett meglepetéssel. – Ellopni? Hogy becsülhetsz így alá? Szerinted felvonultatnék ekkora flottat egy piszlicsáré tolvajláshoz? Nem, Toa, ma alkut kötöttem egy újonnan felfedezett hatalommal – és újdonsült szövetségeseim azt kérték tőlem, biztosítsam, hogy Xia ne lássa el többé fegyverekkel az ellenséget. Azt akarják, hogy zárjam vagy foglaljam el a szigetet, én azonban nem hiszek a félmegoldásokban.
Az Árnyékos mosolyra fakadt, arckifejezése oly hideg volt, mint Kualus jégnyalábjai.
- El fogom pusztítani Xiát, és minden élo dolgot rajta. És ha a barátaid olyan szerencsétlenek, hogy megérkezésemkor is ott lesznek… nos, talán könyörületes leszek, és hagyok belőlük annyit, amit eltemethetsz.
Iruini a magasba emelte ciklondárdáját. Hirtelen fegyvereket szegeztek rá tucatnyi különböző irányból.
- Ez az én háborúm – jelentette ki az Árnyékos gyengéden. – Üdvözöllek benne.