Az olyan helyzetekben, mint ez Iruini szívesen gondolt vissza Rahagaként eltöltött napjaira. Végülis nem is volt olyan rossz alacsonynak és torznak lenni és azzal tölteni az időt, hogy Brakas majmokat kergess. Legalább nem kellett a Sötét Vadászok vezérét bámulnia egy hömpölygő hajón.
- Jól tudod, hogy nem fogom hagyni, hogy megtedd - mondta Iruini
- Tudom, hogy nem állíthatsz meg. - válaszolt mosolyogva az Árnyékos. - Az új szövetségesem megbízott, hogy szálljam meg Xiát... de mintha rosszul hallottam volna. Meg mernék esküdni, hogy "elpusztítást" mondott."
- Nem lenne jobb vízzel kimosni a füled?
Iruini megfordult. A hajó orránál egy Víz Toája állt, akit nem ismert fel, kezében egy tüskés buzogánnyal és egy pajzsal. Oldalán egy arany páncélzatú harcos és egy hatalmas, négykezű óriás két szarval a fején. Volt nála egy fejsze és egy kissebb tárgy valami ruhában.
A női Toa a fedélzetre lépett és az Árnyékoshoz sétált. Bár az magasabb volt nála, úgy viselkedett, mintha mindent ő irányítana a hajón.
- Egy egyszerű feladatot bíztam a Sötét Vadászokra. - mondta. Hangja egy fuldoklóéhoz hasonlított. - Ha nem tudod elvégezni...
Buzogányát felfelé tartotta. A hullám hirtelen végig szökött a hajók között és a vezér hajóba csapódott. Ahogy letette a fegyverét a hullámzás alábbhagyott.
- … keresek valakit aki képes rá. - fejezte be.
Iruini a Toáról a nyilvánvalóan érdeklődő Árnyékosra fordította a fejét, majd vissza.
- Remek. - mondta a nő. - Mit lépsz ráadásként?
A Toa bólintott, majd az arany harcos eltűnt. Egy pillanat múlva újra feltűnt az öt másik Toa Hagah-val. Megérkezve látták, ahogy az Árnyékos a Víz Toájával folytat beszélgetést suttogva. Az megszakadt, mikor aToák a vízbe dobtak három közeli Sötét Vadászt, olyan könnyedén, mint ahogy más lecsap egy szúnyogot. Utána a nő az összegyűlt Hagah Toákhoz fordult.
- Oh, nagyszerű. - mondta a nő. - Van egy küldetésem hatotoknak.
- Várj egy percet! - csattant fel Norik. - Ki vagy te? Mi folyik itt?
- Mellesleg nem vállalunk el feladatot bárkitől, aki maszkot hord. - Mondta Kualus. Majd Norikhoz fordult és hozzátette: - Ugye?
Norik megrázta a fejét.
- A nevem Helryx. - mondta a Víz Toája. - Egy szervezetet vezetek, amiről úgysem hallottatok, a neve Mata Nui Rendje. Háborúban állunk - és ti most lettetek besorozva.
- És ha nemet mondunk? - kérdezte Bomonga
Helryx eleresztett egy vékony mosolyt. Szemei az óceánt fürkészték, túl a hajó oldalán, ahol a három Sötét Vadász próbált visszamászni a hajóra. Majd megint a Hagah-kat nézte.
- Nem vállaltok feladatokat - megértem, én sem szoktam.
- Mit szeretnél tőlünk? - kérdezett rá Pouks. Iruini tekintetére nézve hozzátette: - Az nem árt, ha megkérdezzük.
Helryx tett pár lépést közelebb és hangját halkabbra vette, hogy a Sötét Vadászok ne hallják.
- Egy támadást szervezünk a Makuta Testvérisége felé, de a vezérük eltűnt előlünk. A legjobb információink szerint utoljára egy Maxilos robot testében látták, Mahri Nuihoz közel, de hogy hova tűnt onnan azt azóta se tudjuk. Teridax Makutát meg kell találni."
- Miért mi? - kérdezte Iruini
- Ti már harcoltatok ellene korábban. Egyszer már legyőztétek. - válaszolta Helryx.
- És mind emlékszünk hogyan végződött... - dörmögött Iruini.
Helryx ezt nem vette figyelembe. - Ha igazam van, Teridax olyan helyre ment, ahová eddig senki más nem bátorkodott bejutni.
- És mégis mire gondoltál, hogyan nyomozzuk le? - kérdezte Bomonga. - Kopogtassunk be Destral ajtaján és kérdezzük meg kijön-e játszani?
Helryx kuncogott. - Talán nemsokára nem maradnak ajtók, amin kopogtathatsz... de az másik történet. Lesz egy kalauzotok - valaki, aki felajánlotta a szolgálatait a szabadságáért cserébe.
A négy kezű óriás előre lépett egyet, ezért arra gondoltak Helryx készül valamire. Ehelyett levette a ruhát a dologról, amit cipelt, ami, mint kiderült egy gömb volt vízzel megtöltve és valami... zöld tengeri kigyó-féle gyűlölettől izzó, vörös szemekkel. - Zaktannak hívják. - magyarázta Helryx. - És nem olyan barátságos, mint amilyennek kinéz. Tulajdonképpen csak vegyétek ki a tartályból és néha tegyétek ki a levegőre. Én mindig azt csinálom. És most azt hiszem ideje indulnotok.
A Hagah-k egymásra néztek. Egytől-egyig bólintottak. Mind, kivéve Gaakit. Ő csak hátrahúzódott, rázta a fejét és kezeit a maszkjára tette.
- Halál. - suottogta. - Minden felé... a halál vidékére tartunk... és egyikünk nem tér vissza!