Matoro Toa, a Maxilos robot testébe bújt Makuta és az újjáélesztett Tuyet Toa a nyílt óceánba úsztak a rég elhagyatott börtönből. Matoro mélyen gondolataiba merült. Mit tervez Makuta a Nui Kővel, ha újraalkotja? Mi ez az Artakha Pálcája, és miért hitte azt Makuta, hogy a Nuva Toa segít neki megszerezni? Még ennél is fontosabb, mit tehet ő ez ellen?
- Matoro!
A Jég Toája megfordult. Hahli Toa úszott feléje. A háttérben Matoro egy ördögrájákkal teli tengert látott.
- Merre felé mész, és ki ez a Toa az oldaladon? Úgy néz ki, öö – Matoro! Mit műveltél?
Matoro hallotta az agyában Makuta hangját. Találkánk van valakivel, elfelejtetted? Testvériségem egyike Mahri Nui közelében vár ránk, de nem lesz ott sokáig. Nem akarod, hogy elkéssünk, igaz? És, Matoro, ha egyetlen szót is szólsz Hahlihoz, egyikőtök sem éri meg a következő dagályt.
- Hahli, ne aggódj, minden rendben van, bízz bennem.
- Bízok én, de szerintem túlságosan megszoktad már ezt a titkolózást, testvér. Kezdek azon tűnődni, hogy te bízol-e bennem, vagy bármelyikünkben.
Matoro egyenesen Hahli szemeibe nézett.
- Minden jól fog alakulni. A dolgok pontosan terv szerint haladnak. Olyan simán, mint amikor Nuparu a Repülés Maszkjával átvitt téged a hasadék felett. Emlékszel még? De most mennem – mennünk – kell.
A három alak tovaúszott, és otthagyták a nem csekélyen zaklatott Hahlit. Ekkor hirtelen fölvillant valami az agyában.
- Álljon meg a menet! Amikor Nuparuval repültem, elejtett engem – majdnem meghaltam! Matoro üzenni próbált nekem valamit. Bajba jutott, és bárcsak tudnám, hogy húzzam ki belőle!