- Tűnés innen, most! – kiáltotta Brutaka Matorónak. – Térj vissza a többi Toához! Majd én elintézem Makutát.
- Mint ahogy elintézted a Nuva Toát és az Inika Toát is? – fitymált Makuta. – Ne légy olyan bolond, hogy elhidd a szavát, Matoro!
Matoro Toa a lehetőségeit latolgatta. Brutaka egykor Mata Nui Rendjének a tagja volt, mielőtt rossz útra tért. De Makuta? Az ő lelke létrejöttétől fogva sötét volt. Nem volt itt mit eldönteni. Úszásnak eredt sebesen, találkoznia kellett a csapattársaival.
- A Nui Kőről lemondhatok miattad. – morgott Makuta, és kilőtt egy árnyékenergia-nyalábot Brutaka felé. – Kezdesz bosszantani.
Az árnyéksugár azonban nem érte el a célját. Brutaka a Kanohi Maszkjának erejével kinyitott egy dimenziókaput, és az energiát a Sötétség Zónájába küldte, ahol semminek sem árthat.
- Akkor nézzük meg, hogy elérem-e a feldühítést! – mondta Brutaka, saját energiáját lőve ki kardjából.
A sugár kitaszította Makuta fegyverét a kezéből.
- Tudod, Makuta, ezt egész nap folytathatjuk, de attól még nem szerzed meg azt, amit akarsz.
- És az mi lenne? – kérdezte Makuta, miközben a gravitáció fölötti erejével Brutakát belevágta egy közeli hegybe.
- Au! – szólt Brutaka. – Nos, az Élet Maszkját nem akarhatod. Mert ha akarnád, nem bérelted volna fel érte azokat a hatmaha Pirakákat. De ott akarsz lenni, ha megtalálják, hogy te mozgathasd a köveket. Meg akartad tudni, kinél van, hogyan használják, és mikor. Melegben járok?
- Már-már túl nagy melegben. – felelt Makuta, sztázismezőt emelve Brutaka körül. Ám az egykori Mata Nui Rend tag pengéjének egyetlen lendítésével megszüntette a mezőt.
- Könyörgöm. – így Brutaka. – Már akkor szabadultam ki sztázismezőkből, mikor te még mindig archívumi vakondokokat nevelgettél Destralon.
- Mondd, mit akarsz, Brutaka?
- Valamikor azt feleltem volna erre, hogy az Élet Maszkját. – válaszolt Brutaka. – Egyszer láttam, amint én uralom vele az univerzumot. Most már azt hiszem, kitisztult a látásom, és beérem azzal, ha megizzasztlak.
Brutaka mosolygott.
- Ja, és mellesleg Nocturnnél volt a maszk, mikor utoljára láttam, de Hydraxonnak is rá fáj a foga. És ki tudja, az az eszement mit fog vele kezdeni. Úgyhogy tán jobb lenne, ha utánanéznél.
Makuta ösztönei azt súgták, hogy folytassa a harcot, de Brutakának igaza volt: ebben a helyzetben már nem engedheti meg, hogy a dolgok kicsússzanak a kezei közül.
- Még nincs vége. – figyelmeztette az Árnyak Mestere.
Brutaka végighúzta ujját kardjának borotvaéles pengéjén.
- Ó, Makuta, azt merem remélni.